Október elején született meg egyik kedves baráti házaspárunk első babája, Norbika. Már régóta készültünk meglátogatni őket, de természetesen csak makkegészséges Pankával akartunk vendégségbe menni, így még csak pár napja sikerült a találkozó. Norbika tüneményes baba, jól alszik éjjelente (jobban mint Panka valaha) nem sírós gyerek, sokat mosolyog.

Íme, Norbertó és én:

Pankát nem igazán érdekelte a kisbaba, annál inkább egy háztartási keksz, amit látótávolságomon kívül kapott. Szerencsére nem igazán evett belőle, de úgy tűnik, még ennél is jobban kell figyelni rá, hiszen aki nincs benne a tejallergiás körforgásban nem is gyanítja, hogy bizony tejport is tartalmazhat ez az egyszerű keksz is.

Másnap nálunk volt baba-buli. Igazából Panka elmaradt szülinapi zsúrjaként funkcionált a gyerkőcök féktelen játéka. Olyan jól sikerült, hogy hamarosan szervezünk egy újabb babás délutánt!

néhány pillanatfotó:

Már régóta terveztük, hogy készítettünk néhány szebb képet magunkról, amivel megajándékozhatjuk a nagyszülőket, dédiket, és kinagyítva, szépen bekereteztetve kitehetjük a hálónk vagy nappalink falára.

 Panka eleinte élvezte, ám nem sokáig tartott a lelkesedés, jobban érdekelte a berendezés a műteremben, mint a fényképezkedés. Talán el kellett volna vinnünk a saját gépünket is, mert azt ha meglátja, azonnal pózol:-)

Azért született néhány mutogatnivaló alkotás is.

Nálunk járt a Mikulás! Munkahelyem jóvoltából (innen is köszi) személyesen a Télapó adta át Pankának az ajándékokat. Végül nem a Jézuska hozta a beszélő porszívót, de nem is baj, mert Karácsonykor úgyis sok ajándékkal lesz elhalmozva a gyerkőc. Ám hiába a játéksátor (mamától), a porszívó vagy a mamusz, Panka kedvence a kölesgolyó és a mandarin volt, amit ki sem engedett a kezéből. Bár puszit nem kapott a Mikubá, pár mosoly és egy integetés jutott neki és a krampuszoknak is.

Nagyon örült a vendégeknek:

Ajándékosztás:

Jövőre reméljük már verset is mond Pankóca a Mikulásnak!

Még ha nem is csattan ki a gyerek az egészségtől, attól még ezerszer jobban van a múlt héthez képest. Igaz, sétára, levegőzésre még nem vállalkozunk, de ahogyan házidokibá is megerősítette, sokkal jobban van a csemete.Az étvágya remek (lásd lentebbi fotók) az éjszakai alvások is helyrerázódtak, a huncutság pedig a régi.

Még nem döntöttem el, hogy bezárom-e egy sterilizált szobába, ahová még a fotógraffert is zacsiban kell bevinni, vagy csókoltatom az ördögöt és éljük tovább a természetes szocializácóval megspékelt mindennnapjainkat...

Egy valami biztos: már észrevehettétek, stílust váltunk, nem akarom tovább "Panka gondoltatait közvetíteni". Talán így majd szívesebben olvasgatja tizenév múlva azokat a sorokat, amiket összehozok.

Friss képeink:

Talán a tejszármazékmentes csokis süti is sokat tett a gyógyulásért:

huncut mosoly apának:

és egy anyának:

egy puszi a csacsinak:

 egy angyali mosoly

pakolászás

Egy virsli, némi csirkemell, egy negyed zacsi tejpormentes kuki és egy üveg kedvenc tökfőzi belapátolása úgy tűnik lezárta Panka böjtölős időszakát és a gyógyulás útjára léptünk. Ezer lekopp, de két napja nem volt láza, és a kedve is sokkal jobb. A rosszalkodás kezd a régi lenni, ez egyértelműen a jobbulás jele.

A csúnya köhögés is mintha mérséklődne, és az orrfolyás is megszűnt. Reméljük a doktorunk mindezt csak megerősíti majd a sztetoszkópjával holnap. Ennek ellenére azért még biztos ami biztos alapon pár napig köztünk alszik a bébi (ugyan mikor kényeztessük el, ha nem most).

Betegen is csupa jókedv:

Nagyon szomorúak vagyunk, mert Pankának tüdőgyulladása van. Szegényke már kedd este óta beteg. Magas lázzal (nem tudtuk 39 fok alá levinni) és borzalmas köhögéssel az ügyeleten kötöttünk ki kedd késő este, szerdán pedig a háziorvosunk erősítette meg, hogy bronchitise van a lánykának. Hiába kaptunk antibiotikumokat és egyéb csodabogyókat, a mai kontrollon már röntgent is készítettek, ahol megállapították, hogy tüdőgyulladás. Szerencsére nem kellett kórházba mennünk, csak ha rosszabbodna hétvégén az állapota. De nagyon reméljük, hogy nem fog.

Sajnos beigazolódni látszik az immunkémiás vérvétel eredménye (erről még nem szóltunk korábban) ami azt mutatta ki, hogy Pankának nagyon alacsony (a határértéknél jóval alacsonyabb) az IgA szintje, ami azt jelenti, hogy úgy szippantja be másoktól a vírusokat és mindenféle fertőző nyavalyákat, mint szivacs a vizet.

(Pankítosz egyenlőre az első két sort képes türelmesen végighallgatni, így azt már kívülről is tudom:-))

Anya a frászt hozta rám, amikor újjongva és indiánszögdelve kiugrott egy doboz mögül: megtalálta a fényképezőgépet! Már épp pózoltam volna, mikor kiderült, hogy a háromhetes dobozlaki élet lemerítette az akkumulátorokat, így csalódottan tovább folytattuk a keresést a töltőért. Ha az nem is lett meg, fél napi kutakodás után végre előkerült a téli csizmám is, amire már nagy szükség volt, mert olyan orrpirosító hideg lett a múlt heti kellemes meleg után, hogy már nem verem félóránként az ajtót, ha sétálni szeretnék, inkább csak az ablakból lesem, hátha felénk somfordál a szomszéd toxoplazmás kinézetű macskája.

Azért ma is felkerekedtünk, de nem is olyan kellemes a sétálás, ha kilónyi ruházatot cipelünk magunkon. Apa szerint lesz még ennél jóval hidegebb is, de számomra ez elképzelhetetlen egyelőre, anya pedig javíthatatlan optimista....

Téli vitaminpótlásom következő állomásaként eljutottunk a kiwi mag nélküli kóstolásához is, de hamar le is került az étlapról, mert fájt utána kicsit a pocakom :-(

A kezdeti gyógytápszer elutasítása azonban javuló tendenciát mutat. Már hajlandó vagyok 60 ml tápszert meginni, ha az 160 ml rízstejjel van vegyítve....jó úton haladunk.

Öltözzetek melegen és ne felejtsétek el a kesztyűt sem! Melegebb napokat!

Boldog névnapot kívánok nagymaminak, dédnagymamimnak és Zsóka nagynénimnek!

Már a cím sem sejtet túl sok jót, a tartalom pedig csak megerősíti ezt: tejfehérje-allergia Panka diagnózisának a neve.

Többször is írtunk már az éjszakai hasfájásokról, többórás ordításokról, hasztalan vígasztalásokról. Szeptember óta orvostól orvosra jártunk, s legtöbbször az anyai túlaggódás volt a válasz...Azt hiszem, ha nem vagyok elég kitartó, még mindig ott tartunk, hogy adjon anyuka normaflore-t a gyereknek, és egyébként biztos, hogy a hasa fáj? De a csak a foga jön és a korral jár szólamok is ismerősek már....ja, köszi, magyar egészségügy, nameg a mindenhez értő segítőkész embertömeg.....

Szerencsére találtunk egy hozzáértő gasztroenterológust is, aki végre elküldött egy allergia vizsgálatra. Számomra az eredmény nem volt meglepő, hiszen már több, mint 6 hete tartjuk a tejmentes diétát, s néhány hete (ami egyébként egybeesik a költözés időpontjával is) Pankítosz éjjel maximum 1-2 alkalommal ébred, a korábbi átlag 8-10 helyett, s nem fáj a pocakja sem, könnyen visszaalszik, legtöbbször magától.

Az értékei szerencsére nem túl súlyosak, ki fogja nőni az allergiát, ehhez azonban az kell, hogy nagyon szigorú diétát tartsunk. Semmilyen tejszármazékot, tejport, tejsavót tartalmazó ételt nem kaphat, nagyon oda kell figyelni minden összetevőre. Egy speciális tejpépet és tápszert fogyaszthat, s persze az imádott rízsital sem kerül le az étlapról. Fél évig követjük egyenlőre a megszorításokat, amikoris egy újabb vizsgálattal megállapítják, hogy továbbra is érzékenyen reagál-e Pan a tejfehérjére. Ha igen, akkor újabb tejmentes időszak következik, de bízunk benne, hogy ez a fél év elegendő lesz az allergia kinövésére. 

Addig is bújom az élelmiszerek összetevőinek listáját, mert bár a neten van egy-két segédanyag, a család a diganzis felállítása után magára marad....a rendelőben sajnos nem osztogatnak tejfehérje mentes élelmiszerek című kiskönyvet (miért nem????) 

Magyarországon a leggyakoribb ételallergia a tejallergia, azonban mégsem tudunk addig róla semmit, amíg érintettek nem leszünk.... A keresőkifejezések szerint többen is az oldalunkra bukkantak már a gasztroenterológia szó kapcsán, így én azon leszek, hogy a továbbiakban is minél több hiteles információval szolgáljak.

Fotónk sajnos továbbra is csak archív....Panka szerzett egy órát, amikor látogatóban voltunk a munkahelyemen:

Fényképezőgépünket siratva (ohh, vajon hol lehet???) átnéztük az elmúlt bő egy év során

készített fotók tömkelegét, nos  több ezer darabra rúg az alkotások száma...

Nekünk ezek a legkedvesebbek, időrendiség nélkül:

Jelentjük, jól vagyunk, és nagyon jól esik, hogy érdeklődtök, mi van velünk, miért nem blogozunk. Az az igazság, hogy a vártnál lassabban halad a pakolás, még több dobozunk és zsákunk van telepakolva, mint amennyi üres, így mindig van egy kis munka, amivel elmegy az idő. Továbbá osztozkodunk apával a laptopon, mert a számítógép is valamelyik dobozban várja, hogy új otthonában elfoglahassa a helyét.

Persze program is akad bőven, például az orromra írtam, hogy kertes házban lakunk, de már szépen gyógyul a seb....csak kicsit unalmas, hogy az utcán is mindenki megkérdezi, hogy mi történt a nózimmal. Ma szocializálódtunk is, a baba-mama klubban jártunk, ahol sok korombeli gyerkőc (még egy hármasiker testvérpár is)és Nórika barátnőm is ot volt. Anyukája készített pár fotót (mivel a mi gépünk még mindig nem került elő) így ha sikerül, megmutatom majd a sebesült orromat és azt is, milyen jól szórakoztam a klubban.

Próbálunk gyakrabban integetni Nektek és beszámolni az új élményekről...pussz

Bizony, bizony...amióta az új házban lakunk anyának egy szava sem lehet. Újszülöttkori rekordokat döntögetek:-)

Napközben a korábbi egy órás déli alvás helyett kétszer két, vagy egyszer három órát alszom! Éjszaka pedig nemhogy tizenkétszer, de még kétszer is alig ébredek. (egy ébredést azért a biztonság kedvéért mindenképp meghagyok, nehogy azt higyjék, valami bajom történt)

Hogy az új közeg hozta-e a változást, vagy pedig a korral jár a jó alvás, azt nem tudjuk egyenlőre, de nem is nagyon számít....próbálom megtartani az új szokásom, mindenkinek jobb lesz így :-)

Ismét játékra invitáltak bennünket, ezúttal kedves blog-barátnőnk, Nani.

A kérdés az, hogyan látjuk a jövőt az elkövetkező három évben...

2009. november 6.

Okos kétévesként mondókákat szavalok, énekelek, és az udvarunkon kialakított játszórészen kergetem a kutyánkat, akit a 2. szülinapomra kaptam.....Anya fogyott 20 kilót és sokszor együtt tornázunk. Természetesen nagyon jól alszom éjszaka és napközben is durmolok 2-3 órát.

2010. november 6.

Oviba járok, amit imádok. Sok barátom van, és elkezdtem angolul tanulni :-)Anya is dolgozik már, de sok időt töltünk együtt, mert a munkahelyén nagyon megértőek és nem kell túlóráznia, se hétvégi eseményeken részt vennie. Az adás mindig elkészül délután 4-re, ezért mindig időben értem jön az oviba (anya ugyanis máris attól tart, hogy fog értem jönni...)

2011. november 6.

Kistesóm még mindig nincs, viszont családunk bővült egy macskával. Sok izgalmas programot szervezünk, járunk állatkertbe, babatornára, és már az angolom is egyre jobb..:-)

Felkérjük Lilit, Gabicát és Nórikát, ők is osszák meg velünk: hogyan látják a jövőt.....

fényképezőgépünk még valamelyik doboz mélyén lapul, így egy régebbi képre telik csak most....

Én nyaralok, anyáék pedig költöznek. Sajnos nem sikerült anyával megegyeznünk a pakolást illetően, amit ő elrak, azt én kiszedem a dobozokból...anya szerint így még akkor sem leszünk készen, amikor a piros hó esik, ezért kényszernyaralni fogok a mamiéknál! Kicsit izgulok, mert még soha nem aludtam mással, mindig csak anyáékkal, ezért lehet, hogy rosszalkodni fogok, még nem döntöttem el...Blogos távollétem kiterjed a költözés időszakára is, addig is pár kép a közelmúltból:

Újabb blogos játék kering az éterben, mégpedig a kipécézős...Eszter és Cucka is megkért minket, hogy csatlakozzunk, s bár jobban szeretek Pankáról írni, mint magamról, most mégis örömmel eleget teszek a kedves invitálásoknak.

Szabályok:
1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve

I. Elég sok mindentől félek...félek a sötétben, a kisállatoktól, a bogaraktól, a halott állatoktól

II. Gyakran szőrszálhasogató vagyok, ha nem keresem is megtalálom mindenben a hibát

III. Mindig én vagyok az, akinek a tányérjába kerül a fazékban levő egyetlen hajszál....

IV. Nagyon utálom a szomszédomat. Egyfolytában ordít a gyerekeivel, utálja az én gyerekem, amiért az éjszaka felébred és sír. Telefüstöli az egész lépcsőházat, este 10-kor még ordibál, de 9-kor veri a falat, ha porszívózom a gyerek orrát, hogy szerencsétlen kapjon levegőt. Amúgy meg a szeme se áll jól....

V. Imádom a paprikás főtt disznófejet. A legkedvencebb csemegém a disznó füle.

VI. Az egész életem egy nagy fogyókúra

VII. Pár éve egy görög szigeten kb száz ember előtt letoltam a bugyimat, mert a kendőm alá repült egy darázs. Csak a kendőt akartam letolni, ami a derekamra volt kötve, de kissé elkapkodtam a mozdulatot....azóta is égek....ja, a méh akkorát csípett a fenekembe, hogy duplájára dagadt...

Én ennyit árultam el magamról, a stafétát pedig átadom Naninak, Gabicának és Nórikáéknak. (a többi blogos barátunkhoz szerintem már eljutott a játék)

Mi a rosszabb egy öt perces vérvételnél? Egy ezt kísérő órás üvöltés és hiszti roham! Három kémcső vért tulajdonítottak el a Klinikán a vénáimból, s mindezt három különböző helyről vették le.

Szétpukkant vénák száma: 2

Panka-lefogó személyzet száma: 3

A váró előtt dermedten állók száma, akik el sem tudták képzelelni mi történik a gyerekkel: 23

A vérvétel továbbra is azt hivatott megállapítani, miért fájdogál a pocakom. Az eredményre újabb három hetet kell várni, addig pedig nagyon szigorú tejmentes diétára vagyok ismét ítélve! Azóta, amióta nem eszem tejterméket, sokkal kevesebbet fáj a pocakom, viszont az összes rosszalvó rekordot megdöntöttem. Újabban későn fekszem, sokszor ébredek és nagyon hamar kelek reggelente. Anya azt mondja, nagyon jó úton haladok afelé, hogy még 10 év múlva se legyen kistesóm...

Apa szerint egy kislányt is el kell vinni a fodrászhoz, nem úgy megy az, hogy majd a szülők bilifazont vágnak....de mire befejezte mondandóját, anya már le is nyisszantotta az általa feleslegesnek tartott hajszálakat. Már nagyon a szemembe lógott a frufrum, a hajgumi pedig nyomta a fejemet sapiban, a csatok pedig mindig a kezemben landoltak végül, így nem volt kegyelem....így sikerült:

De megnyugtatok mindnekit, még mindig lehet csurit kötni, csak itt anya előre fésülte a frufrum.

Megkaptuk a korábbi blogos játék ajándékát Masitól és Lilitől! Egy saját kezüleg készített gyertyával leptek meg minket, amin még az én fotóm is látható. Anya korábban nagy gyertya mániás volt, aztán ugye jöttem én....és a mécsesek felkerültek a magasba, ahol nem érem el őket. Ez az ajándék az egyik legelőkelőbb helyre fog kerülni, és ha egyszer olyan nagy leszek, hogy megértem, hogy a gyertya nem ennivaló és a lángot nem szabad megfogni, akkor meg is gyújtjuk majd! Köszönjük szépen, nagyon találó ajándék, és igazán örülünk neki!!!

Akkor is kibontom!!!

Anya, nézd, olyan szép!

Megmérem, mennyit nyom...elég nehéz ez a valami!

Itt kérünk elnézést Cuckáéktől és Reniéktől, hogy még mindig nem postázuk az ő ajándékukat. Már nem is fogjuk, csak a költözés után, de megígérjük, hogy nagyon szép lesz!!! A 365 napot pedig nem lépjük túl :-)

Kicsit kezd uncsi lenne, hogy nekem mindig van valami bajom, dehát ez van....ahogy elkezdődik egy járvány, én tuti bele esem. Persze el lehetne kerülni, ha 18 éves koromig bezárna anya a négy fal közé és csak néznék egymást, de mi inkább kockáztatunk és szocializálódunk, amikor csak lehet. Ennek legújabb következménye egy hányós-hasmenéses vírus lett. Ennek ellenére nagyon jó a hangulatom, az előző kiszáradásos mulatságból okulva napi két liter folyadékot fogyasztok, megspékelve némi hasfogóval, bélflóra-helyreállítóval, avagy a napi C vitamin adaggal (köszi, tömik belém már mióta és lett valami haszna....??)

Kedd hajnalban lettem rosszul, és nagyon halk kopogtatással anya azt mondja, mintha javuló tendenciát mutatnék. Egyedül a séta hiányzik, megszoktam már nagyon Milán barátommal a napi tekergéseket...remélem nem csap le rá valami könnyűvérű, korombeli nőcske, míg  én az ágyat nyomom...:-)

Anya kismamasága első napjaitól tagja egy fórumnak, mely korábban nyílvános volt, mára titkossá vált. Az elmúlt több, mint másfél évben napi kapcsolatban álltak egymással a tagok az interneten keresztül. Sokan izgultak értem, amikor majdnem kirúgtam 22 hetesen a ház oldalát és együtt várták, hogy megszülessek,ugyanúgy, ahogy anya is aggódott a többiekért. Beszélgetőpartnerségből jó barátság alakult ki, anélkül, hogy találkoztak volna, hiszen a többség a fővárosban él, s bár már több találkozó is volt, anya sohasem jutott el valamiért. Most azonban a csapat közös szülinapi partiján végre megismerhettem azokat az anyukákat és gyerkőcöket, akiket annyiszor láttam már a képernyőn, anya pedig nem csak a billentyűket verte, hanem a száját is jártathatta végre.

Nagyon jól éreztem magam, hamar feltaláltam magam a babók között.

A kedvencem mégis Lili barátnőm apukája volt...megmutatta nekem a dekorációt és a hi-fi berendezést is....

De Lili nagyon jó fej csaj, és nem haragudott meg  rám, amiért kisajátítottam az apukáját, hanem játszott velem is

Mindent összefoglalva nagyon jól éreztem magam, remélem lesz még hasonló programban részem!

Az elmúlt időszakban tökéletesre fejlesztettem a halandzsálási képességemet. Csak mondom és mondom a magamét, de ember legyen a talpán, aki megérti. Veszekszem, ha nem tetszik valami, megmondom a magamét a játékaimnak, apának este elmesélem, mi történt velünk a nap folyamán, s ha találkozom valamelyik barátommal vagy barátnőmmel,akkor velük is kokettálok egy jót. Mivel rájöttem, hogy a felét sem értik meg a felnőttek, ezért beiktatok egy-egy értelmes szót is, ha nagyon muszáj....Egyébként leutánzok bármilyen szót-persze csak ha nekem is ahhoz van kedvem. Szívesen cuppantok egy puszikát, és odabújok mindenhez, hogy megszeretgessem. Legújabb kedvenc tevékenységem a hisztizés, de nem nagyon találok anya személyében partnert hozzá....A halandzsálásra viszont annál inkább vevő:-)

Nemrég találkoztam az egyik dédimmel, vele is jót beszélgettünk...

Sajnos a pocakfájás keseríti meg a mindennapjainkat, pontosabban az éjszakáinkat (miért is ne éjszaka-anya). Körülbelül 3-4 hónapja vették észre anyáék, hogy amikor ordítva felébredek, akkor a hasam fáj. Először gyanakodtak a puffasztó ételekre, aztán kipróbálták, használ-e, ha nem kapok gyümölcsöt, megvonták a kedvenc csemegéimet, letiltottak a teáról, de semmi, és semmi nem vezetett eredményre. A doktorbácsi a fogamra gyanakodott, ám ahogy múlt az idő, anya egyre hitetlenkedőbbé vált, és biztos volt benne, nem a fogzás okozza a panaszaimat. Hasfájás hasfájást követett, míg kiderűt egy széklettenyésztésből, hogy Candidás vagyok. Szüleim nagyon megrémültek, ám a doktorbácsi nem érezte nagy gondnak ezt, szerinte rengetegen candidásak, csak ugye nekik nincs kaki-vizsgálatot kiharcoló anyukájuk, és nem tudnak róla, hogy bajuk lenne...Kaptam iszonyat keserű gyógyszert, a candida pedig távozott, ám a hasfájás maradt. Voltak éjszakák, hogy órákon át ordítottam, anyáék pedig tehetetlenül virrasztottak velem. Az ultrahangon kiderült, hogy rendkívül gázosak a beleim, de az első gasztorenterológus, akihez fordultunk, nem sokat tudott segíteni, ő úgy gondolta, a pár hónappal ezelőtti vírusfertőzésem miatt (amikor a kórházban is voltam) vannak a panaszok, mert a sok antibiotikum elrontotta a bélflórámat. Ám hiába szedtem a sok bélflóra-helyreállítót, a hasam ugyanúgy fájt. Most azonban úgy tűnik, kiderült, mi okozza a panaszokat. Felkerestünk egy másik gasztrós doktornénit, aki azonnal letiltott két teljes hétre mindennemű tejtermékről, még tápszert sem kaphatok! Ennek már 5. napja, és azóta alig kelek fel éjszaka. Ha ébredek, akkor sem fáj a pocakom, kapok inni és már alszom is tovább. Bár ennyi idő távlatából még nem vonhatunk le következtetéseket a doktor néni szerint, mégis elég valószínűnek tűnik, hogy a fincsi sajt, joghurt és a tápszer a bajok okozója. Hogy hogyan tovább, arra október végén kapunk választ, amikor jelenésünk lesz a tejmegvonós néninél. Beszámolunk majd.

Kedves Nórika barátnőm nemrég ünnepelte első szülinapját. Ebből az alkalomból látogattuk meg anyával, és nagyon jól éreztem magam. Olyanok voltunk, mint két okos, jólnevelt egyéves...nem sírtunk, nem húztuk meg egymás haját, nem vettük el a másik játékát, sőt, még meg is szeretgettük egymást. 

Nórinak van egy szuper hintalova, amit én is kipróbálhattam:

Nórival és az anyukájával:

Jó volt együtt játszani: