Jelentjük, jól vagyunk, és nagyon jól esik, hogy érdeklődtök, mi van velünk, miért nem blogozunk. Az az igazság, hogy a vártnál lassabban halad a pakolás, még több dobozunk és zsákunk van telepakolva, mint amennyi üres, így mindig van egy kis munka, amivel elmegy az idő. Továbbá osztozkodunk apával a laptopon, mert a számítógép is valamelyik dobozban várja, hogy új otthonában elfoglahassa a helyét.

Persze program is akad bőven, például az orromra írtam, hogy kertes házban lakunk, de már szépen gyógyul a seb....csak kicsit unalmas, hogy az utcán is mindenki megkérdezi, hogy mi történt a nózimmal. Ma szocializálódtunk is, a baba-mama klubban jártunk, ahol sok korombeli gyerkőc (még egy hármasiker testvérpár is)és Nórika barátnőm is ot volt. Anyukája készített pár fotót (mivel a mi gépünk még mindig nem került elő) így ha sikerül, megmutatom majd a sebesült orromat és azt is, milyen jól szórakoztam a klubban.

Próbálunk gyakrabban integetni Nektek és beszámolni az új élményekről...pussz