Idő híjján kevés energia jut a blogra, pedig de jó lesz majd évek mulva visszanézni, hogyan cseperedett a törökpanka.
Ha mást nem, hát negyedéves blogbeírásokat vállalok:) Főleg képekkel színesítve.
Egyszem gyermekünk egyébként kiscsoportos óvodás, jele a katica (mint a bölcsiben; könnyen megszereztük, de már felkészültem az ökölharcra, ha bárki is szemett vetett volna rá :))
Szereti az ovit (hála az égnek) és ezer lekopogás, még csak kétszer hiányzott betegség miatt. Igaz folyamatosan köhög és taknyos is, de nála sokkal köhögősebb és taknyosabb gyerekek egészségesként járnak közösségbe, úgyhogy never mind...ezt mondjuk azért nehéz volt konfrontálni, de végülis sikerült:)
Ismét hajat vágtunk (kétszer is) és nap mint nap csodálom, hogy milyen okos, milyen szép:) Egyébként meg tényleg! :) (Bár sokgyerekes barátnőm mindig azt mondja, hogy ha már szép nem lehetsz, legalább eszed legyen, így már az egyikkel is megelégednék, de szerencsére még nem kell)
Eyébként borzlmas hisztiket tud vágni ad hoc, de azt mondják ez most még normális, hát nem tudom, néha nem úgy érzem:)
szeret segíteni, legutóbb lángost készítettünk, de sokszor sütünk fánkot is, vagy a pogi készítésben is szívesen segédkezik
Első hajvágás után:
Minden este imádkozik!
Erről van egy cuki videónk is:)
És egy ráadás verselős is felkerült a youtubra, ezek kb 1,5 hónapja készültek.
Ti írtátok...