Kicsit kezd uncsi lenne, hogy nekem mindig van valami bajom, dehát ez van....ahogy elkezdődik egy járvány, én tuti bele esem. Persze el lehetne kerülni, ha 18 éves koromig bezárna anya a négy fal közé és csak néznék egymást, de mi inkább kockáztatunk és szocializálódunk, amikor csak lehet. Ennek legújabb következménye egy hányós-hasmenéses vírus lett. Ennek ellenére nagyon jó a hangulatom, az előző kiszáradásos mulatságból okulva napi két liter folyadékot fogyasztok, megspékelve némi hasfogóval, bélflóra-helyreállítóval, avagy a napi C vitamin adaggal (köszi, tömik belém már mióta és lett valami haszna....??)

Kedd hajnalban lettem rosszul, és nagyon halk kopogtatással anya azt mondja, mintha javuló tendenciát mutatnék. Egyedül a séta hiányzik, megszoktam már nagyon Milán barátommal a napi tekergéseket...remélem nem csap le rá valami könnyűvérű, korombeli nőcske, míg  én az ágyat nyomom...:-)