Harmadik hetét tölti Panka a bölcsiben, lassan kezdem elhinni, hogy ez tényleg nem büntetés egy gyereknek, hanem annál inkább ajándék már ebben a korban. A gondozónő is észre vette: nagyon össze vagyunk nőve a gyerekkel, ezért kicsit nehéz az elválás-hozzátette, nem Pankának, hanem nekem...bumm...

Egy bőgős reggelünk volt a három hét alatt, Panka nagyon álmos volt, akkor kezdtük a korai kelést (elnézést a korai kifejezésért azoktól, akiknek 7 óra tájban már javában zajlik a nap) ő is bőgött, én is bőgtem, eltelt 20 perc és minden rendben volt....khm...egyébként nagy örömmel készülődik, mindig viszünk magunkkal valami hazai jószágot, vagy egyéb játékot, de mostanság a kisebb plüss állatok a sorosak. Apának boldogan integet: " Szia apuci, elmentünk bölcsibe" A gondozónőjét, Marikát pedig már az öltöztetőben keresi. Az altatás nem ment első próbálkozásra, de ment a másodikra...ezen a héten már ott aludt. Bevallom, nem hittem volna, hogy abban az alapzajban képes lesz elaludni, de ma is közel két órát durmolt a bölcsis matracon. A héten, ha minden jól megy, lezárul a beszokatás időszaka.

Örömmel emlegeti a bölcsis gyerekeket, kezdi megszokni a bölcsis ízeket nekem legalábbis ezt mondták :-)

Amióta bölcsis egy valamire figyeltem fel, hogy biztosan ott tanulta: sok szó elé odarakja a nagyon jelzőt is...apróság, de eddig ez nem volt szokása. Most nagyon szeretlek anyuci, nagyon köszönöm, nagyon szívesen, nagyon kérlek, nagyon álmos, nagyon szomjas...és sorolhatnám a végtelenségig....minden nagyon, nagyon, nagyon...:-)