Csupa pozitív!! Persze még mindig nehéz, sok kitartást igényel, de végre látjuk, hogy eredményes, amit csinálunk, ez pedig sok erőt ad. Éjjel fél 5-kor ébredt a picurunk, egy órát volt fent, de közben többször is elaludt (kétszáz töröm, töröm....), csak sajnos percek múlva felébredt. De az egy óra alatt hangos sírás, ordítás nem volt, csupán enyhe fokozatú sírdogálásnak nevezném. Végül fejjel lefelé helyezte magát kényelembe, s elaludt, teljesen egyedül, hiszen így még simi sem volt, beszélni meg már nem bírtam fél 6 tájban, így a Töröm, töröm...is elmaradt:-)

A délutáni altatástól előre féltem, hiszen mindig azok az ordítósabbak, erre olyan meglepetést kaptam a lányomtól, amit el sem képzeltem volna....íme:

Szeret a fotelben ücsörögni, már nem is tíltom neki, pedig elég veszélyes. Ment valami ifjúsági sorozat a tévében, azt nézte.....aztán egyszercsak elaludt:-) Olyan kis gyönyörűséges volt, ahogy ott bóbiskolt a fotelben, minden előzetes sírás, vagy hisztiroham nélkül:-)) Legszivesebben össze-vissza piszilgattam volna:-) De inkább bevittem a szunya-matracára:-)