Sokan dilisnek néztek, amikor a tíz hónapos Pankának bilit vettem, de úgy vélem, ennek is köszönhetjük ezt, hogy ilyen hamar szobatiszta lett a Királylány. Persze csak azért kapott olyan hamar bilit, hogy szokja.  Néztünk róla tévét, énekeltünk, meséltünk, de volt, hogy hetekig rá sem néztünk. Másfél éves kora körül komolyabban is megpróbálkoztunk a bilizéssel, de Pankagyerek csöppnyi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy kipróbálja. Erőltetni nem akartam, de azért rendszeresen napirendre került a kérdés. A nagy meleg beköszöntével egyre többet volt bent a lakásban pelus nélkül Pankóca, és teljesen magától előszedte a bilit és beletette az odavalót. Azóta minden átmenet nélkül csakis bilizni hajlandó, utálja a pelust, ha sétálni megyünk is dugdossa  a kocsi aljába a bilit, hogy vigyük magunkkal. Már a délutáni alváshoz sem erőltetem rá a pelust, mert bár egy üveg teával alszik el, amint felébred már kotor is ki a bilihez, nagyon ritkák a balesetek. Pár napba telt, míg megszokta, hogy a bugyit és rövidnacit le kell húzni, mielőtt pisilünk, de én nem szeretem sem bent, s főleg nem az udvaron, ha pucér fenékkel rohangál egy gyerek. Szülésznő anyukám tudna mesélni azokról a kislányokról, akiket a nőgyógyászatra visznek be különféle balesetekkel:-(

az éjjeleink viszont katasztrófák, ugyanis akkor is felébred pisilni, s eléggé nehéz utána  a visszaalvás, de majdcsak találunk rendszert ebben is.

Így lett a kis 21 hónaposom félig-meddig szobatiszta, teljesen szabad akaratából, egyik percről  a másikra. Büszkén dobog az anyai szív:-)